Amikor hazaértem, már megint az íróasztalon aludt. Hiába ismételtem el neki milliószor azóta, hogy összeköltöztünk, hogy ne ott aludjon el, nem érdekelte. Rutinos mozdulattal nyúltam érte, kicsit megrezzent, de nem nyitotta ki a szemét, amikor felemeltem. Mindig elcsodálkoztam rajta, milyen szép arca van, minden alkalommal azóta, hogy először megláttam. Lassan tettem le közös ágyunkra, amiről a takarót már arrébb dobtam. Megpróbáltam lefejteni az ujjait a tarkómról, hogy át tudjak öltözni, de félig-meddig kinyíltak a szemei és rám emelte őket.
- Hová mész? - kérdezte álmos hangjával.
- Ne aggódj, csak átöltözöm, még csak most értem haza, nem ártana - mosolyogtam rá.
- Ne menj - mondta, és ujjai az ingem gombjait keresték, majd egyesével kigombolták azt. - Látod, így is megy - szája sarkában apró, fáradt mosoly jelent meg, miközben az övemet is kicsatolta. Egy szót sem szóltam, csak élveztem az érintését, ahogy keze végigszántotta a mellkasom és a hajamba túrva húzott közelebb magához. Ajkait csücsörítve várta, hogy birtokba vegyem őket. A szokásos heves csókcsatánk helyett most csak egy rövidke édes csókot adtam neki, mintegy jó éjt puszit. Nem engedett el, inkább jobban magára húzott, így most rajta feküdtem.
- Nem vagyok én ennyire könnyű... - a leheletem a nyakát csiklandozta, amibe egy kissé beleremegett. Átfordítottam magunkat, most ő feküdt az én mellkasomon. - Így azért kényelmesebb - mosolyodtam el újra. Mit újra? Mellette állandóan mosolygok, egyszerűen másra nem is lennék képes.
Alig vártam minden nap azt a pillanatot, amikor a kis lakásunkba érek. Együtt választottuk anno, emlékszem, amikor festettük a falakat, rajtunk mindig több festék volt a végére.
- Azon, hogy mennyire szeretlek - mondtam.
- Én is téged, Seungcheol - a keze újra a mellkasomat simogatta, én pedig magunkra húztam a takarót, majd a kezemet a pólója alá csúsztatva simogattam én is. A gerince mentén járattam végig mutatóujjam, tudtam, hogy ezt mennyire szereti, még ha érzékeny is volt rá.
- Kirázott a hideg - motyogta és újabb csókért fordult felém.
- Aludnod kellene - odahajoltam, de a könnyű puszi helyett mást kaptam. A keze a tarkómat markolta és a hajamba túrt, amitől most engem rázott ki a hideg. Automatikusan fontam karjaim a dereka köré, miközben ő a lábaim közé térdelt. Éreztem, ahogy a combja férfiasságomhoz nyomódik, ezzel elérve, hogy a kigombolt nadrágomban sem lehessen elég hely.
- Nem gondolod, hogy túl könnyű dolgom van? - kérdezte, mire csak egy mosollyal díjaztam. Pólója után nyúltam és lehúztam róla.
- Azt hittem, fáradt vagy.
- Kialudtam magam az asztalon - válaszolta, az ajkai pár centire játszottak az enyémtől, beharapta, majd elmosolyodott, nekem pedig enyhén elnyíltak egymástól. Szemeim szinte könyörögtek, hogy végre megcsókoljon, de szándékosan húzta az időt. Először csak az alsó ajkamat vette fogai közé és szívott rajta egyet, mire belőlem egy jóleső morgás tört fel, a kezeim pedig szorosabban markoltak csípőjére.
Amikor elengedte, jóformán én ültettem rá a csípőmre, kezemet hajába vezettem és finoman hátrahúztam a fejét, hogy a nyakához férjek. Nyelvemet lassan végigvezettem a fülétől egész a kulcscsontjáig, majd álla alatt kezdtem el csókolgatni, mielőtt szájára tértem volna. Erőszakosan téptem ajkait, mintha évek óta ez lenne az első alkalom, hogy hozzáérhetek. A kezeit a nyakam köré fonta úgy húzott még közelebb, én pedig nyelvemmel az övé után kutattam.
- Várj... - mondtam, megvártam, amíg feltérdel és először őt, majd magamat szabadítottam meg a felesleges anyagdaraboktól. Kezemet merevedésére simítottam és lassan mozgattam rajta. Felnyögött, ahogy megérezte, és az eddig is merev végtagja kezem alatt még keményebbé vált. A háta megfeszült, a kezei pedig a vállamat markolták.
- Seungcheol... - nyögte, kéjes hangja csak jobban feltüzelt. Nem akartam már mást, csak benne tudni magam. Magam alá fordítottam.
- Az enyém leszel! - súgtam a fülébe.
- Már a tiéd vagyok - válaszolta, amivel kellően meglepett, sosem szokott a hasonló mondataimra reagálni. A kezemmel a síkosítót kerestem és a gumit, miközben mellkasát szórtam tele apró szívásnyomokkal. Két ujjamra tettem belőle, miután az óvszert felhúztam és lassan kezdtem el masszírozni, hogy minél jobban kitágítsam, nem akartam neki túl nagy fájdalmat okozni, amíg hozzám nem szokik.
- Hideg... - szisszent fel, egy csókkal háláltam meg, hogy ezt tehettem vele. Amint úgy éreztem, hogy nem lesz gond, merevedésem bejáratához érintettem, először csak finoman köröztem, majd egy lassú mozdulattal hatoltam belé. Éreztem, ahogy megfeszült körülöttem és egy pillanatig a kezei is szorosabban markolták a kezemet. Hagytam, hogy kicsit hozzászokjon, majd mozogni kezdtem, először csak lassan, miközben a kezem újra őt kényeztette, összhangban a saját mozdulataimmal. Felgyorsult a lélegzetvétele és időnként ő is meg-megmozdította csípőjét, amivel belőlem egyre nagyobb és mélyebb sóhajokat és nyögéseket váltott ki. Azzal pedig, hogy ő sem fogta vissza a nyögéseit, csak nehezebbé tette számomra, hogy minél tovább bírjam. Amint éreztem, hogy egyre kevésbé bírom, felgyorsítottam a mozdulataim és egyik kezemmel a combját markoltam.
Amikor csípőjét a mozdulataimmal ellentétesen lökte, tudtam, hogy el fogok élvezni. A nyögésem mélyről jött, miközben az élvezet hullámai végigsöpörtek rajtam. Kihúzódtam belőle, kezemmel folytattam a kényeztetését, miközben a mellbimbóját szívogattam. Semmi esetre sem akartam őt félúton itt hagyni, ha valamit jobban szerettem a szeretkezésben, mint az érzés, amikor elélvezek, akkor az az ő nyögése, amikor ő elélvez a kezem alatt. Lejjebb csúsztam, hogy a számmal is elérjem, de megállított.
- Ne csináld, tudom, hogy nem a kedvenced - arca ki volt pirulva, haja nedvesen tapadt homlokához. Mintha meg sem halottam volna, nyaltam végig teljes hosszán és időztem el makkján, majd szívogatni kezdtem, miközben a kezemet le sem vettem róla. Kezeivel a hajamba túrt, éreztem, hogy a háta megfeszül, csípőjével pedig időnként a számba segítette merev tagját. Nem telt bele túl sok időbe, hogy megérezzem azt a tipikus ízt. Fejemet megemeltem, kezemmel gyorsítottam, miközben arcát figyeltem. Egy hangos nyögésáradat hagyta el a száját, hangosabb, mint az eddigiek, miközben a háta ívben megfeszült és a kezemet élvezetének jele lepte be.
- Sajnálom - mondta két lihegés közben, mire én csak elmosolyodtam. Megcsókoltam, majd az óvszert levéve először őt, majd a kezemet is letöröltem. Amikor újra befeküdtem mellé már rajta volt a pólója, más semmi, és vörös arccal nézett vissza rám.
- Miért vagy zavarban? - nevettem.
- Nem vagyok - húzta az arcába a takarót. Mindig ezt csinálja, minden alkalom után. Magamhoz húztam, kezemet a feje alá rakva, ő hozzám bújt és én a hátát simogattam.
Egy utolsó puszit nyomtam homlokára, mielőtt teljesen elaludt volna életem szerelme.
