Még mielőtt debütáltunk volna, azelőtt felfigyeltem rá. De ki ne tette volna, az egész fiú egy külön jelenség, aki valaha is látta már sosem fogja elfelejteni, legalábbis nem egykönnyen. Imádni való, és akárhányszor a közelében vagyok mosolyt csal az arcomra. Akárhogy is, hiába volt már barátnőm, egyszerűen elvette az eszem. Nem volt egyszerű elfogadnom, hogy vonzódom hozzá, most mégis minden percemet vele tölteném. Hiába is gondolok bele, hogy ez egy természetes dolog, főleg úgy, hogy tizenhárom fiú van összezárva nap, mint nap, nem csodálkozhat az ember amikor az egyik megkívánja a másikat, mégis számomra ez nem volt annyira egyszerű.
Próbánk van. Jobban mondva épp szünetet tartunk, de a szokásos hármas most sem tud a fenekén maradni.
- Lánybanda táncok, versenyezzünk ki tud többet - lelkesedik be Hoshi. Én labdába sem rúghatok, de hármójukon kívül Jeonghan, Coups, Joshua és Minghao is versenybe szállt. A többiek inkább a pihenés mellett döntöttek, míg Jun random dalokat indított el, amire táncolniuk kellett. Pontosan előttem állt Seungkwan, mintha az Istenek vezették volna, így a szemem időnként akaratlanul is formás fenekére vándorolt. Nem beszélve arról, hogy lányokat megszégyenítő módon tudta csavargatni a csípőjét, miközben szinte minden koreográfiát pontosan tudott. De mi mást is várhattunk volna el, Boo Seungkwantól? Próbáltam nem feltűnően őt bámulni, és aktívan részt venni a többiek poénkodásában arról, hogy ha parókát és szoknyát adnánk rá, simán elmenne valamelyik lánybanda tagjaként. Az utolsó dal döntött mindenről, mivel Boo nem tudta, Jun kikiáltotta Dk-t, mint nyertest.
- Hát, mindegy is -játszotta a sértődött dívát, ami engem újra mosolygásra késztetett. Kiment a mosdóba, én pedig feltűnésmentesen mentem utána.
A tükör előtt állt, megmosta az arcát, én pedig mögé léptem.
- Igen? - nézett vissza rám, de nekem csak egy kacér mosoly ült az arcomon
- Még mindig, elvarázsolsz a csípő mozgásoddal - két kezem csípője két oldalára vezettem és sajátomat nyomtam övéhez, miközben egy nemlétező dallamra hívtam táncba. Felegyenesedett, háta a mellkasomnak feszült ahogy egyik kezem megindult pólója alatt, végigsimítva megkeményedett mellbimbóján.
- Nem kellene ezt, megint - sóhajtotta, de a hülye se hinné el, hogy nem akar engem annyira, mint én őt.
- Csak ne ellenkezz, tudom, hogy akarod. Amúgy is, te váltottad ki belőlem, miért rázod a formás kis feneked előttem? - a hangom rekedté vált a feltörő vágyaimtól, a kezemmel pedig fenekébe markoltam.
- Ez nem épp egy romantikus hely - fordult felém és egy csókba hívta ajkaim. Vadul harapta és szívogatta alsó ajkam.
- Nem is a romantikára alapozzuk az alkalmi szexet - beszéltem ajkaira, majd nyakát vettem birtokba, próbáltam nem nyomokat hagyni rajta. A kezem nadrágja övével játszott, kikapcsoltam, majd az ekkor már kemény férfiasságát kezdtem el izgatni, amibe automatikusan belenyögött. - Na látod, ez a hang már hiányzott - vigyorogtam és végig szemébe néztem, ahogy kezemet, egyre gyorsabban mozgattam.
- Ne, bámulj! - szólt rám, de tudta, hogy ezzel semmit nem ér el. Hajába markoltam és enyhén hátrahúztam, hogy könnyebben nyakához férjek. Kezei a mosdókagyló szélét markolták, próbált nem összerogyni mozdulataim alatt.
- Csak mond ki, hagy halljam, hogy élvezed. - nyelvemet végighúztam nyakán, és fülcimpájába haraptam, mire egy nagyobb nyögés hagyta el ajkait.
- El fogok menni... - zilált, mire lejjebb rántottam nadrágját - Hansol - nyögte nevemet, mire közelebb húztam fejét és megcsókoltam, nyelvemmel erőszakosan kerestem övét, miközben a kezem szakadatlanul izgatta. Én sem fértem, már el egyszerűen saját nadrágomban, de tudtam, hogy most csak vele végezhetek, cserébe a dormban biztos lehet benne, hogy megdugom úgy, ahogy még sosem. Utálok arra várni, amit akarok.
Ajkamba, harapott, ahogy kezembe élvezett, hogy még véletlenül se sikoltsa el magát önmagához híven. Amikor lüktetése alább hagyott, vállamra hajtotta fejét és úgy kapkodott tovább.
- Basszus, Seungkwan, vérzik - szisszentem fel, ahogy megláttam összekócolódott hajam mellet, ahogy egy részen felszakadt az alsó ajkam.
- Ne haragudj - nézett rám, két keze közé fogta arcom és nyelvét végighúzta az apró seben. - Este kiengesztellek - vigyorgott. Én hátrébb léptem, majd még előtte visszamentem a többiekhez, akik még mindig itt-ott elhelyezkedve pihentek, mintha mi sem történt volna. Mégis az én fejemben egyetlen dolog kapott helyet az, ahogy még ezen az éjszakán magamévá teszem újra, Boo Seungkwant.
