Painful Love |MinCheol - SVT|

Pihegve nyúltam el Seungcheol mellett az ágyban, arcom teljesen kipirult és meztelen testem is csak a magamra rántott takaró fedte el valamennyire. Az eddig nyögéseinkkel megtelt szoba, most szinte kínosan csendessé vált. Tudom, hogy nem kellett volna engednem a csábításnak, de még ha máshoz is megy haza, nekem ennyi pont elég.

A barátja vagyok, meghallgatom minden apró problémáját, és azt amikor arról panaszkodik épp min vesztek össze, de ezen felül ha tehettem kiélveztem testi adottságait is. Seungcheol az esetem volt, már a kezdetek óta és amióta eljárt kondizni, egyre kevésbé tudtam elvonatkoztatni attól, hogy időnként igenis magamhoz nyúltam úgy, hogy közben ő járt a fejemben. Így nem volt kérdéses, hogy egy éve először hagytam magam, és egy alkoholos mámorban úszó éjszakán egymást kielégítve feküdtünk, talán pont ugyan így, egymás mellett.

 Arcomon akkor is mosoly ült s gyönyörű álomnak tűnt csupán, ami sosem ér majd véget. Úgy éreztem nem kell több, hiszen csak a testére vágytam. Széles vállaira, arcélére ami különösen érzékeny volt, amikor nyelvem hegyét végighúztam rajta. Izmos karjaira, hosszú ujjaira, melyek minden alkalommal gondosan fogták körbe merevedésem és rutinos mozdulatokkal jártak fel s alá, mígnem engem is a gyönyörbe vezetett. Szükségem volt arra, hogy magamban érezzem, halljam erősödő nyögéseit, ahogy nevemet suttogja, hogy időnként túláradó vágya miatt a bejárati ajtónál tovább ne is jussunk. Majd ott a vastag fa ajtónak nyomva, lábaimmal dereka körül élvezzen belém. Hiába gyűlöltem később megmosdatni magam, sosem kértem, hogy használjon gumit. Nem a finomkodásról szólt a kapcsolatunk, már ha nevezhetem ezt annak.

Kitakartam magam, majd egy nagyobb lendülettel átvetettem lábam csípőjén és fölé térdeltem. 

- Hmm? - emelte rám tekintetét - Nem gondoltam, hogy ennyire kanos vagy - vigyorgott de én egy szó nélkül csuklóit feje fölé húztam s ajkaira martam, hogy újra érezzem azt a finom ízt, ami senki máséhoz nem fogható. Ahogy fenekemet ágyékának dörzsöltem belenyögött ajkaink játékába, ami újra felpezsdítette a vérem. Elengedtem kezeit, majd lehajolva, csókokkal hintettem be nyakát és mellkasát, ügyelve, hogy ne hagyjak nyomot, mégis itt- ott megszívva a finom bőrt. 

- Mingyu... - tolt el magától, felemeltem fejem és lelkem mélyén tudtam jól mi következik, mégis próbáltam nem felszínre hozni kétségbeesésem.

- Tudom - mosolyodtam el, mintha csak a tegnapi meccs eredményét hozta volna szóba - Menned kell - Lemásztam az ágyról, a pólómat és alsónadrágomat magamra húzva elfoglaltam a fürdőszobát.

Pár percig csak álltam a tükör előtt, hevesen dobogó szívemmel. Nagyon jól tudom, hogy csak barátok vagyunk, mégis fájdalmas, amikor kiejti száján, hogy hazamegy. Nem értettem, hogy én miért nem vagyok elég jó neki, ahogy magamat sem értettem. Nem szabadott volna belé szeretnem, hiszen ez csak mindent megmérgez. Nem mondhatom el neki, mert akkor mindent elveszítek, de ha magamban tartom én fogok tönkre menni. Ha a tükörképem életre kelhetne, valószínűleg egy gúnyos kacaj és megvető pillantás lenne a jutalmam mindezért. Azt mondaná, megérdemlem az összes fájdalmat, amiért ennyire gyenge voltam, holott nagyon jól ismertem a játékszabályokat.

 Megmostam az arcom, majd kimentem hozzá. Már teljesen fel volt öltözve, mintha még pár perce nem az ágyamban feküdt volna, legalább annyira gyűrötten, mint az ágynemű. Pár lépéssel átszelte a szobám, ami amúgy sem túl nagy. Felnézett rám, majd ujjával jelzett, hogy hajoljak közelebb, s amikor nem reagáltam mozdulatára a fürdőszoba ajtajának tolt, tarkómra markolt jobb kezével és lehúzott magához, hogy ajkát az enyémre tudja tapasztani. Kezeimet a nyaka köré vezettem és közelebb húztam magamhoz, még ha örökké nem is lehet az enyém, abban a pár órában, amíg velem van ennél messzebb nem is akarom engedni.

Az ajtóig kísértem, ahol a fa keretnek dőlve vártam meg, míg a lift ajtaja rázárul, majd az ágyamba visszafeküdve, a még illatával átáztatott párnát ölelve mély álomba merültem.